Az elmúlás elfogadása régen és most

 

Az elmúlás elfogadása régen és most

   Dédanyáink, nagyanyáink másképp álltak az elmúlás kérdéséhez, mint mi modern emberek.
 Az élet szerves részét képezte az elmúlás. Nem volt tabu téma a mindennapokban. A  távozni készülő kedves tárgyai között, megszokott környezetében, családja körében lehetett életének utolsó napjaiban.
Az ismerősöknek, rokonoknak módjukban állt elköszönni, megbocsátani egymásnak és kimondani az eddig ki nem mondott gondolatokat.
Attól függően hogy a haldoklónak mi volt a kívánsága ülhettek csak csendben, vagy beszélgethettek is.
Ott voltak a szeretett személy utolsó kimondott szavánál, az utolsó sóhajánál.
  A családtagok mosdatták, öltöztették fel az elhunytat. Ezzel is tiszteletüknek adtak hangot, és így az utolsó érintéssel búcsút vehettek tőle.
Virrasztás segített abban, hogy a gyászoló ki tudja sírni magát, ki tudja fejezni fájdalmát. Az itt maradt személy  nem maradt magára  a gyászával. A közösség mellette állt és támogatta őt. Szabad volt gyengének lenni. Szabad volt sírni.
  A vallás, a hit sokat segített elfogadni és feldolgozni a szeretett személy elmúlását.
   A mai modern ember számára az elmúlás tabu téma.
   A halál kikerült az otthon falai közül. A kórház, az nyugdíjas otthonok levették a terhet a hozzátartozók válláról. Szakszerű ellátást biztosítanak a maguk szabályokkal terhelt világában.
A haldokló idegen környezetben, idegen emberek között, rosszabb esetben egyedül, magára hagyva távozik közülünk.
  Évekig gondolkoznak a hozzátartozók azon, hogy vajon mi volt az utolsó szava, szenvedett-e…és annyi mindent szerettek volna neki még mondani…
  Ma ha valaki otthonában halálozik el, akkor kötelező rögtön bejelentenünk. Két óra múlva beleteszik a szükségkoporsóba és elszállítják.
  Nem adhatjuk rá kedvenc ékszereit, mert a közös hullaházban eltűnhetnek.
 Eluralnak bennünket a bürokratikus teendők. Sok helyen kell intézkedni.S őt maga a temetés is kezd gépies lenni. Elmegy az ember egy temetkezési vállalathoz és ők mindent elintéznek, lebonyolítanak.
Ma akinek bánata van egyedül éli át az, elbújik, mert szégyenli a gyengeségét.
  Pedig a gyász egy folyamat, amit végig kell élni ahhoz, hogy tovább léphessünk az életünkben, most már a szeretett személy nélkül.
Írta : M.Borbála 

   

Nem találja a szerelmet, vagy úgy érzi, hogy rátalált az Igazira, de nem tudja, hogy kölcsönös e az érzés?

Ne éljen kétségek között! HÍVJA MOST országunk legjobb jósait az oldalon és választ kap minden kérdésére.

 


 

Marica Jósnő

 


 

Aysa – Tisztánérző Jós

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük