A Nagy Istennő eredete

Antropológusok és történészek egy csoportja régóta hangoztatja, hogy az emberiség első és hosszú időn át egyetlen Istene nőnemű volt. Robert Graves szerint például az ősi Európában sokáig nem voltak férfi Istenek.

A megtalált régészeti leletek és ősi hagyományok, mítoszok tanúsága szerint a késői neolitikum idején Európában, Észak – Afrikában és a Közel – Keleten feltehetően egységes vallási rendszer uralkodott, amelynek középpontjában ugyanaz – a különböző területeken más-más néven tisztelt – hatalmas és mindenható Anyaistennő állt. Valószínűnek tartják az is, hogy ezt az ősi Istennőt ábrázolják a közismert ősi Vénusz – szobrok.

Az idő múlásával az Istennő több részre szakadt és ezek a részek egyre jobban elkülönültek egymástól. Az állattenyésztők és a vadászok a Nagy Istennőt elsősorban az állatok Úrnőjeként tisztelték, míg a földművesek Földanyaként tartották számon Őt.

Tisztelték, mint a mágia és a bölcsesség pártfogóját, a vadászat és a harc Istennőjét, vagy éppen a szerelem és a művészetek Úrnőjét. Később pedig megjelent a Holdistennő is

Mivel számos mitológiába a Nagy Istennő három, jól elkülöníthető, mégis összetartozó szerepkört vett fel, ezért is hasonlítható a Hold három fázisához. A Hold első periódusa, a növekvés megfelel a vadászat és harc Istennőinek. A második periódus, a telihold a szerelmet és a termékenységet jelképezi, míg a harmadik periódus, a fogyás és a boszorkányság megfelelője.

A Nagy Istennő e hármas megjelenését nem csupán a Holdfázisok váltakozásaihoz kapcsolják, hanem az időről időre ismétlődő természeti jelenségekhez is. Ilyenek például az évszakok váltakozásai, a növények periodikusan ismétlődő életciklusai. De a Nagy Istennő jelképének tekintik az ősi európai naptári szimbólumot, a kimérát is. Ez a három állatból összetevődő misztikus lény a mediterrán vidék három évszakából álló évét testesíti meg. Az elöl elhelyezkedő oroszlán képviseli a tavaszt, az újjászületést, az ifjúságot, a friss erőt; a középen található kecske jelképezi a nyarat és a nyárutót, a termékenységet és a bőséget. A kígyófejben végződő farok pedig az őszt és a telet, a hanyatlást és az elmúlást.

Írta  és szerk.: Somogyi Diána (Yana Jósnő)

     Nem találja a szerelmet, vagy úgy érzi, hogy rátalált az Igazira, de nem tudja, hogy kölcsönös e az érzés? Ne éljen kétségek között! HÍVJA MOST országunk legjobb jósait az oldalon és választ kap minden kérdésére.