Boszorkányok éjszakája – Somogyi Diána (vers)

Telihold volt azon az éjszakán, s rejtélyes

fátyolba ölelte az erdőszéli tisztást,

Hol tizenhárom talárt hordó alak

vígan járta körtáncát.

Ugráltak, szökkentek seprűkkel

a tábortűz körül,

Hosszú hajuk vállukra omlott és

puhán a hátukra terült.

Daluk betöltötte a kihalt környéket

a teliholdas éjben,

Mikor Isteneikhez fohászkodtak a bő

termés reményében.

Más-más szülte őket, mégis egy családdá

kovácsolódtak össze,

Testvérek voltak ők így szeretetben,

búban és örömben.

Árnyékuk eltorzította a tiszta képet, mintha

szálltak volna a levegőben,

Szarvasagancsot jelképező fejdíszük

ördögien hatott a sötétben;

S mivel minden titokra előbb vagy

utóbb fény derül,

Történt egyszer, hogy pár alak utánuk osont,

figyeltek egy odvas fa mögül.

Ijedten nézték a cikázó árnyakat;

arcuk fakóra színeződött,

Majd másnap rémülten mesélték el a történetet

a falu lakói között.

Így bélyegezték meg tudatlanul a boszorkány

hitet és életet,

Így lettek tiszta szívű emberekből ördögi,

tébolyult emberek.

Írta: Somogyi Diána (Yana Jósnő)

A Fényküldöttek