Találkozásom Istennel – Igaz történet
Emlékszem, abban az időszakban igen foglalkoztatott a spirituális dolgok azon területe, hogyan hagyjuk el testünket és többször kísérletet is tettünk erre jó barátokkal.
Minden egyes alkalomra emlékszem, amikor úgy mond, testen kívüli élményeim voltak, és arra is tisztán emlékszem, arra az egyetlen egyre, amikor meghatározta az életemet a továbbiakban. Mély nyomot hagyott maga után az az alkalom. 11-12 éve történt.
Indiai, meditációs zenél hallgattam a legjobb barátnőmnél vele egy szobában. Ki akartam próbálni nála is, le tudok e menni alfába a zene hatására. Beállítottam a telefonomat, hogy 40-45 perc múlva ébresszen fel. Erre pontosan nem emlékszem, de ott minden apró részletre…..
Elbódított a zene. Koncentráltam, figyeltem a testrészemre és sorban kértem, hogy lazuljanak el, majd nehezedjenek el. Végül olyan nehéznek éreztem a végtagjaimat, hogy megmozdítani sem tudtam. Ugyan ez történt a szemhéjaimmal. Elaludtam, azaz félig éber, félig alvó állapotba kerültem. Megszűnt a külvilág.
Könnyűnek éreztem magam és lebegtem az úton egy épület felé, melynek a burkolata végig fekete üveg volt. Kintről nem lehetett belátni, bentről ki igen. Nem tudom, miért, de ott voltam és nem tudom, ki vezetett oda. Beléptem az ajtón. – jobban mondva lebegtem. A bejáratot átlépve szeretett nagymamám várt, aki évekkel a történtek előtt hirtelen meghalt és nem tudtam tőle elbúcsúzni. Kellemesen és szívszorítóan ért az újra találkozás. Mamám mögött pár lépéssel áll-, és nézett rám szótlanul a gyerekkori barátom, játszótársam, aki nagyon fiatalon meghalt autóbalesetben.
A fekete üvegfalon túl gyönyörű zöld füves természet fogadott. Az ég kék volt. Olyan kék, amit talán még nem is láttam a valóságban. Éreztem, a napsugarak lágy melegét és még a madárcsicsergéseket is hallottam. Béke, tisztaság, friss levegő és környezet és nyugalom áradt az egészből. Odébb vízcsobogás hallatszott. Arrafelé lebegtem. Láttam magam kettő hintán. Az egyiken annyi idősen, amikor ez történt, a másik hintán kislánykoromban. Mind a kettő énemen fehér, térdig érő szoknya.
Nem sokáig időzhettem, mert fényt érzékeltem az ég felől. Mintha egy kéz nyúlt volna le és felhúzott. Persze tudtam, hogy ez lehetetlen. Olyan helyre kerültem, ahol megszűnt a természet, mint a semmi, a nagy semmibe kerülni, de még is fehéres, légnemű, megfoghatatlan anyag vett körül, de nem fullasztó. Velem szemben ragyogó fények és egy alak körvonalai. Ő volt az, akit nevezhetünk Istennek, vagy az Isteni energiának. Se férfi, se nő, de Ő volt. Határtalan nyugalmat és soha addig nem tapasztalt szeretetet és megértést éreztem. Rá akartam nézni, szerettem volna látni, kivenni a fényességből az arcát, körvonalait. Rá néztem, azaz csak próbáltam, majd lehajtottam a fejem. Nem tudtam rá nézni. Annyira megható volt, hogy képtelen voltam. Szavak nélkül kommunikáltunk. Értette a gondolataimat és válaszolt egy nagyon fontos kérdésemre. És megértettem a választ hang nélkül. Mindkét szememből könnyeket éreztem.
De jött valami húzás visszafelé. Visszazuhantam a gyönyörű rétre. Végül az is eltávolodott az eltávozott szeretteimmel együtt. Elmúlt a határtalan szeretet érzése, az ott átélt nyugalom és megértés. Minden kellemes ott tapasztalt érzést elmúlt.
Barátnőm ébresztgetett. Állítólag kiment a szobából, míg távol voltam, becsapta az ajtót és arra sem ébredtem fel. Kicsit ijedten nézett rám. Hozzá tette, hogy olyan voltam, mintha nem lettem volna a szobában, csak a testem. Igaza volt; nem ott voltam, hanem valahol messze. Éreztem, könnyek folynak le az arcomon. Ezek akkor indultak el, amikor rá akartam nézni…..
Nem akartam a szobában lenni, sehol sem lenni, ami a Földhöz köt. Hiányzott a sosem érzett szeretet és nyugalom. Nem akartam vissza jönni. De nem én döntöttem.
Utána próbáltam többször lemenni alfába és találkozni az Isteni energiával, de sajnos többet nem tudtam, mindig máshol kötöttem meg. Megértettem. Földi létünk alatt csak igen keveseknek adatik meg, hogy bármilyen formában a leírtakhoz hasonló csodás élményt éljen át és az különleges, egyszeri.
Tudom, igen, tudom, nem csak hiszem, hogy létezik valaki, akit vallások szerint több néven neveznek, aki a Minden, Isten, Atya, Istennő és a Nagy Anya egyben.
Szerk.: Somogyi Diána (Yana Jósnő)
Úgy érzi, hogy semmi sem sikerül? Szerencsétlenség, kudarcok teszik tönkre az életét? Keresse RONTÁSLEVÉTEL SZAKÉRTŐINKET, akik legjobb tudásuk szerint segíteni fognak Önnek és megszabadítják a rontástól, átoktól és negatív blokkoktól.
Leave a Reply