Sokszor és sokan gondolkoztak már azon -rajtam kívül is – , hogy mit is jelent a szerelem?

A  szerelem egy csoda, melyhez nincs recept!

Minden ember másként éli meg a szerelemet.

Mivel egyediek  vagyunk egyedüliek a vágyaink, az elvárásunk minősége, egyedi az érzelemvilágunk  és egyedi a gondolatvilágunk is.

A mostani civilizált világ problémája, hogy mindent meg akar határozni.

Menekülni akarunk a sablonok elől.

A társadalmi elvárások keretek közé szorítják a szerelmet és a szexualitást is.

Viszont a  szerelem szabad.

Olyan, mint egy madár, melynek a lételeme a szárnyalás, mégis ezeket a szárnyakat akarjuk formára nyesni.

A szerelem egy olyan emelkedett tudatállapot, melyben az egyén átélheti önmagát, ezáltal közelebb kerülhet valódi énjéhez partnere segítségével.

Nem szabad, hogy az “ÉN “eltűnjön a” MI “-ben !

A szerelem egy  érzelmi jelenség egy élmény. Ezt három síkon kell átélni azért, hogy meg is értsük, amit átéltünk, a fizikai, lelki, szellemi síkon .

Egy kapcsolaton belül lenne ideális megélni mind a három szintet, de nem mindig találjuk a megfelelő partnert.

A lelke mélyén minden csalódott partner ezt, a háromsíkú összekapcsolódást, harmóniát hiányolja.

A szerelem és a szexualitás ugyan az?

 A szexualitásban is az  egységélményt, az együvé tartozás élményét  keressük.

Melynek megtapasztalása az orgazmus pillanatában válik lehetségessé.

Az” ÉN ”  e pillanatban megszűnik.

A rögzült mechanizmusainkon túl kell lépjünk, hogy a pillanatot jelenben   élhessük meg, mert tapasztalás csak így lehetséges.

Ismételni kell sokszor a karmikus tanulási folyamatokat, mert  az élet iskolájában ismétlésre szorulunk.

A mai világban, állandó rohanásban, a létért való küzdelem során a test és a lélek ezekben a pillanatokban talál egymásra.

Nem a nemiség teszi romlottá az embert, ő maga mocskolja be önmagát és a nemiséget, ha nem méltó módon kezeli.

A spiritualitásnak van -e köze a fent leírt  két fogalomhoz? 

Kezdjük ott, hogy minden élmény spirituális,  amit  lelki szinten ember megél.

Maga az élmény teszi azzá, független attól, hogy az egyén milyen fejlettségi szinten tartózkodik.

Minél magasabb energiaszinten létezik az ember, annál tisztább és emelkedettebbek az érzelmei is.

Elvárásai magasabbak és már nem elégszik meg csupán fizikai élményekkel.

Már lelki és szellemi síkon is ki akarja fejezni önmagát.

Mindhárom síkon össze akar kapcsolódni párjával, hogy együtt éljék meg azokat a magasságokat, ahol megszűnik az ” ÉN ” .

Együtt élhetik át a teljes szabadságot.

Ha a szerelem fellobbantott lángja megszűnik, akkor  a változás, amit okozott, szellemi fejődésként is megjelenik.

Nem ugyanarra a szintre kerül  vissza a lélek, ahol a szerelem előtt volt  hanem  magasabb fokára lép a szeretet lépcsőjén.

Érdemes a fentieken elgondolkodni!

Hisz milyen sokat szenvedünk  az illúziókért, melyet szerelemnek hiszünk.

Valamint azon is, hogy vajon pozitív, vagy negatív érzelmi( lelki, spirituális )  tanulási folyamat részesei vagyunk-e  a kapcsolatainkon keresztül?!

A szerelmi csalódást nem gyászként kell megélni, hanem át kell gondolni mit tanultam ebből, fejlődtem -e  ebben a kapcsolatban  ?!

Ha a válasz igen, akkor az a párkapcsolat csakis pozitív véget érhet számunkra !